Habár a kutyák egész életükben tanulnak a környezetükről, az életnek ebben a korai szakaszában szerzett élmények komoly befolyással vannak a kiskutya későbbi viselkedésére.
Amellett, hogy a korai érzékeny periódus alatt alakul az anya-kölyök kötődés, a megfelelő stimulációk segítségével szociálisabb, jó adaptív kapacitással bíró, egészséges szociális kapcsolatokat kialakítani képes, újdonságokhoz könnyebben alkalmazkodó kutyát nevelhetünk.
A nem megfelelő minőségű és mennyiségű tapasztalat azonban később viselkedésproblémák kialakulásához vezethet.
Arról, hogy miként segíthetjük a kölyköket 0-6 hetes korukig, korábbi posztunk végén találhattok egy útmutatót.
Most arról fogunk írni, hogy mit érdemes tudni a korai- és a késői szocializációs periódusról.
A korai szocializációs periódus nagyjából 3 hetes kortól 12 hetes korig tart, azonban nincs éles határ, és fajtánként, egyedenként is viszonylag nagy eltéréseket találhatunk.
A kiskutyák a korai szocializációs periódus alatt tapasztalt szociális és nonszociális ingereket pozitív vagy negatív érzelmekkel társítják. Ahhoz, hogy a kölykök később ne mutassanak erősebb félelmi reakciókat és kisebb eséllyel legyenek agresszívak bizonyos helyzetekben, érdemes minél több élőlényhez, tárgyhoz, hanghoz, felülethez, helyhez és helyzethez szoktatni őket, azonban nem mindegy, miként tesszük ezt.
Miért?
A környezeti ingerekre mutatott érzékenység hátterében fiziológiai változások állnak.
Dietz és mtsai (2018), Behaviour (Scott&Marston, 1950; Scott, 1958; Scott&Fuller, 1965 alapján)
Mik ezek a változások?
A kiskutyák életének első két hetében a központi idegrendszer még igen fejletlen. Ebben a szakaszban nem lehet jól elkülöníteni az ébrenléti- és az alvó állapotok közötti agyi aktivitásbéli különbséget EEG segítségével, valamint az auditoriális és vizuális stimulusokra sem mutatnak reakciót.
Életük harmadik hetének környékén a kölykök látásával és hallásával párhuzamosan gyors fejlődésnek indulnak motoros képességeik is.
Ahogy az idegrendszerük fejlődik, a szomatomotoros, auditoriális és vizuális kortex dendritjeinek hossza és száma növekszik, mielinizálódik, az EEG kép is változik. 8 hetes korukra már a kifejlett egyedekéhez hasonló mintázatot mutat.
Ezekhez a fiziológiai változásokhoz társul a megnövekedett felfedező viselkedés.
Ahogy a központi idegrendszer elér egy bizonyos fejlettségi szintre a korai szocializációs periódus alatt, lehetővé válik a kondicionálás és az asszociatív tanulás.
Miközben a kölyök interaktál a környezetével, megtanulja, mik a számára fontos ingerek. Az idegi szinapszisok erősödnek, az idegpályák stabilizálódnak.
3 és 5 hetes koruk között a pulzusszám csökkenését tapasztalhatjuk, amelyet 7-8 hetes kor körüli növekedés követ. Ezzel egyidőben megfigyelhetjük a szimpatikus aktivitás növekedését, a központi idegrendszer további érését, valamint az ún. stressz hiporeszponzív periódus végét.
Ez azt jelenti, hogy fajtától függően 5 hetes koruk körül a kölykök ijedősebbek lesznek, érzékenyebben reagálnak a környezeti ingerekre. A félelmi reakció lassabban múlik el, a deszenzitizációhoz szükséges idő pedig jelentősen megnő. Ez a neofóbia addig erősödik, hogy gátlóan hat a felfedező viselkedésre egészen a korai szocializációs periódus végéig, nagyjából 12 hetes korig.
Mit tehetünk ilyenkor?
Annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy ezalatt a periódus alatt a kiskutya negatív asszociációkat vagy akár traumát alakítson ki, nagyon fontos, hogy az ingereket kontrolláltan, fokozatosan vezessük be mind idejüket, mind intenzitásukat, távolságukat tekintve.
Az így nevelt kölykök később rugalmasabban tudnak reagálni új helyzetekre is, így sikeresebben birkóznak meg a kihívásokkal.
Ezalatt az idő alatt fontos tapasztalatokat is szereznek fajtársaikkal.
Az anyával és az alomtársakkal való játék elősegíti a szociális viselkedési repertoár kialakítását, hozzájárul az egészséges kognitív és fiziológiai fejlődéshez. Segít kialakítani a gátolt harapást és bizonyos vokalizációk társítását a fájdalommal.
Egy kutatás szerint azok a kutyák, akik életük első 8 hetében nem tudtak elégséges ilyen jellegű tapasztalatot szerezni, később agresszívabbak voltak, többször morogtak, támadtak ki, haraptak meg más kutyákat 1 és 3 éves koruk között. Érdekes módon ugyanebben a vizsgálatban azt találták, hogy azok a kölykök reagáltak agresszívebben, akiknek 8 hetes korukban kezdték meg a szocializációját azokhoz képest, akiknél csak jóval később, 18 hetesen kezdték a programot. Ennek hátterében az állhat, hogy a 8 hetes kölykök nagyobb eséllyel élnek át negatív, traumatikus élményt a túl intenzív ingereknek kitéve, ami félelmet, így pedig agresszív viselkedést generál.
Ez is azt mutatja, mennyire fontos, hogy ezek a tréningek jól tervezettek, kontrolláltak legyenek.
Ahogy a kiskutyák az alomtársaikkal, úgy az emberekkel is szociális kapcsolatokat kezdenek el kialakítani.
Friedman és munkatársai azt találták, hogy azok a cocker spániel kölykök, akik a kontroll csoport részeként emberi kontaktus nélkül cseperedtek, később extrém félelmet és elkerülést mutattak az ember irányába.
A korai szocializációs periódust a késői vagy másodlagos szocializációs periódus követi és nagyjából a 12. héttől fél éves korig tart, amikor a kutya eléri a szexuális érettséget.
Habár kevésbé érzékeny szakasznak tekinthető, nem szabad alábecsülnünk jelentőségét!
Pfaffenberger és Scott kutatásukban betanuló segítőkutyákat vizsgálva azt találták, hogy hiába kaptak intenzív szocializációt 8 és 12 hetes koruk között; azok a kutyák, akik ezután ingerszegény kennelben folytatták életüket félősebbek, szorongóbbak lettek és kisebb eséllyel tettek sikeres segítőkutya vizsgát.
Ezt támasztja alá Appleby és munkatársai kutatása is. Azok a kutyák, akik 3 és 6 hónapos koruk között városi környezetben éltek, kisebb eséllyel mutattak agressziót idegen emberek felé.
Összességében elmondhatjuk, hogy egy felnőtt kutya viselkedését, a viselkedésproblémák kialakulását számos tényező bonyolult összjátéka alakítja.
Fontos tényező például az anyai viselkedés, az anyához való kötődés, a korai- és késői szocializációs periódus alatt tapasztalt szociális- és nonszociális ingerek, élmények és a genetika.
A felnőtt kutyák viselkedési profilját befolyásoló tényezők grafikus modellje.
És a tréning?
Tudva, mennyire összetett rendszerről van szó, felmerül a kérdés: alakítható-e egyáltalán, és ha igen, mekkora sikerrel a későbbi élet folyamán a korai élmények okozta viselkedés, viselkedésprobléma?
A kutyák központi idegrendszere plasztikus marad a felnőtt élet során is, ezzel megadva az esélyt a neurális kapcsolatok megváltoztatására, „átírására”, habár ez a kapacitás jóval kisebb, mint az érzékeny periódusok alatt.
Úgy tűnik, hogy az élet szerencsétlennek mondható, ingerszegény kezdését bizonyos mértékig kompenzálhatja a későbbi megfelelő stimuláció, ám azt is látjuk, hogy az optimális korai környezet pozitív hatásai csökkenhetnek, ha azt később rossz tapasztalatok vagy a további stimuláció hiánya követi.
Szerencsére a viselkedési profilok bizonyos fokig rugalmasak maradhatnak még felnőttkorban is, így a viselkedésproblémák jelentős része kezelhető, visszafordítható maradhat a megfelelő tréninggel.
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj bátran a SciDog munkatársaihoz!
Hivatkozások:
Appleby, D. L., Bradshaw, J. W. S. & Casey, R. A. (2002). Veterinary Record
Case, L. P. (2005). Blackwell, Oxford
Coppinger, R. & Coppinger, L. (2001). Simon and Schuster, New York, NY
Dehasse, J. (1994). Bull. Vet. Clin. Ethol.
Dietz, L., Arnold, A. M. K., Goerlich-Jansson, V. C., & Vinke, C. M. (2018). Behaviour
Fox, M. W. (1971a). University of Chicago Press, Chicago, IL, USA.
Freedman, D. G., King, J. A. & Elliot, O. (1961). Science
Groothuis, T. G. & Taborsky, B. (2015). Frontiers in Zoology
Knudsen, E. I. (2004). Journal of Cognitive Neuroscience
Kolb, B., Gibb, R., Stuss, D., Winocur, G. & Robertson, I. (2008). Cambridge University Press, Cambridge
Lindsay, S. R. (2013). Wiley, New York, NY.
Macrì, S. & Würbel, H. (2006). Hormones and Behavior
Morrow, M., Ottobre, J., Ottobre, A., Neville, P., St-Pierre, N., Dreschel, N. & Pate, J. L. (2015). Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research
Overall, K. (2013). Elsevier Health Sciences, Amsterdam.
Pal, S. K. (2008). Applied Animal Behaviour Science
Pfaffenberger, C. J. & Scott, J.P. (1959). The Journal of General Psychology
Rooney, N. J., Clark, C. C. & Casey, R. A. (2016). Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research
Sachser, N., Kaiser, S. & Hennessy, M. B. (2013). Philosophical Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences
Scott, J.P. & Marston, M.V. (1950). The Journal of General Psychology
Scott, J.P. (1958). Psychosomatic Medicine
Scott, J.P. & Fuller, J.L. (1965). University of Chicago Press, Chicago, IL.
Tiira, K. & Lohi, H. (2015). PLoS ONE
Wilsson, E. (2016). Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research
Woolpy, J. H. & Ginsburg, B. E. (1967). American Zoologist
Wormald, D., Lawrence, A. J., Carter, G. & Fisher, A. D. (2016). Journal of Veterinary Behavior: Clinical Applications and Research
Tóth Katinka