Sokat emlegetjük, de tudjuk vajon, mi az az állatjólét?

 Az állatjólét az állatok fizikai és pszichológiai, szociális és környezeti jóllétét jelenti.

A tudomány segíthet meghatározni az állatok jólétét befolyásoló fizikai és mentális tényezőket és objektíven mérni az állatok jólétét. Az állatjóléti kérdések tudományos oldalról való megközelítése objektív módja annak, hogy döntéseket hozzunk az állatokat érintő kérdésekben.

A jólét felméréséhez, értékeléséhez olyan tudományterületek megértése, bevonása szükséges, mint a viselkedés, az egészségügy és az immunológia (Dawkins, 1998).

Nem érzelmi alapú, hanem tudományos megközelítést alkalmazva az állatok és a környezeti ingerekre, kihívásokra adott válaszaik szigorú vizsgálatából származó bizonyítékokat felhasználva biztosabbak lehetünk abban, hogy olyan nézőpontból vagyunk képesek szemlélni a helyzetet, amely az állat szempontjait sokkal jobban tükrözi.

Azonban a természettudományok önmagukban nem tudnak segíteni abban, hogy eldöntsük, mi helyes és mi helytelen.

• Tudomány – általa képesek vagyunk meghatározni az állat szükségleteit.
• Etika – megmondhatja számunkra, miként kellene kezelnünk az állatokat
• Törvények – megmondják, hogyan kell kezelnünk az állatoka.

Az állatjólét mérésénél tudományos alapú mutatókat és értékalapú ítéleteket használunk ahhoz, hogy eldöntsük, hogyan kellene bánni az állatokkal.

Az emberek megítélése az állatokat megillető bánásmódról különböző lehet vallástól, kultúrától és egyéb tényezőktől függően.

Az emberi gondozás alatt álló állatok jólétét számos tényező befolyásolja.
Ezek közé tartozik a társadalmi és fizikai környezet, a táplálkozással kapcsolatos faktorok, az emberekkel és saját vagy más fajok tagjaival való kölcsönhatások, valamint a fajukra jellemző viselkedések megnyilvánulásának lehetősége.

• A világ egyes részein például társadalmilag elfogadható, hogy a kutyák kóborolnak és nagy szabadságot élveznek; ezek a kutyák azonban különféle egészségügyi problémákkal, például fertőző betegségekkel küzdhetnek (a természetes szabadságuk pozitív jólétet mutat, a fizikai állapotuk azonban nem).
• A világ más részein a szabadon kóborló kutyák társadalmilag nem elfogadhatóak (értékalapú ítéletek), ezért ezeket a kutyákat valamilyen módon korlátozni igyekeznek (pl. gazdásítják vagy menhelyre helyezik őket), ahol ugyan jó fizikai állapotban lehetnek (pl. állatorvosi ellátást, oltást, élelmet biztosítanak számukra), de a környezeti korlátozások miatt gyenge viselkedési és pszichés jólétben van részük.

Mindkét esetben értékalapú ítéletet hoztak arról, hogy mi társadalmilag elfogadható módszer a kutyák kezelésére, de ez az ítélet nem minden esetben vezet kielégítő jóléti állapothoz.

Az állatjólét tudománya és az állatetika

Az állatjólét az állat tapasztalatairól szól, arról, hogyan érzi magát és hogyan küzd meg a kihívásokkal, beleértve a fizikai és pszichológiai állapotát.

Az állatjóléti vizsgálatok tudományos módszerekkel segítenek meghatározni az emberi cselekedeteknek az állatok jólétére gyakorolt hatását. Például elemezhetjük az állat viselkedését és megmérhetjük a vérében található stresszhormonok mennyiségét, hogy értékeljük az jólét állapotát.

Ezután etikai szemszögből ítéljük meg, hogy az adott állat jóléti állapota elfogadható-e, vagy etikai felelősségünk lépéseket tenni a jóléti problémák enyhítésére.

Milyen felelősséggel tartozunk az állatok jólétének javításáért?

Az állatjóléti keretek 1965-ös létrehozása mellett a közvélemény növekvő aggodalma az intenzív állattenyésztés kapcsán egy független vizsgálat kifejlesztését indokolta a haszonállatok jólétét illetően. Az Egyesült Királyságban megalakult a Farm Animal Welfare Council (FAWC). A FAWC független tanácsadó testület volt, amely a tenyésztett fajok jóléti szükségleteinek kielégítésére fejlesztett ki keretrendszert, és megfogalmazta az Öt szabadságjogot.

2006-ban az öt szabadságjogot az öt állatjóléti szükséglethez igazították, hogy minden háziállatra alkalmazható legyen.

Az öt állatjóléti szükséglet hasznos kereteket ad ahhoz, hogy biztosítva legyen az állatok alapvető jóléti követelményeiről való gondoskodás:

• Éhség és szomjúság nélküli élet: elegendő friss víz és megfelelő minőségű és mennyiségű élelem biztosítása.
• Kényelmetlenség nélküli élet: megfelelő környezet (beleértve a búvó- és pihenőhelyet) biztosítása.
• Fájdalom, sérülés és betegség nélküli élet: sérüléstől és betegségtől való védelem, illetve szükséges esetén vizsgálat és gyors kezelés.
• Jog a normális viselkedés kifejezéséhez: elegendő hely, megfelelő tartásrendszer és az azonos fajú állatok társaságának biztosítása.
• Félelem és gyötrelem nélküli élet: a környezet és a bánásmód nem okoz pszichikai szenvedést.

Középen találjuk a társállatot (a kutyát), aki közvetlenül a gondozó, a szélesebb közösség és az állatorvosi ellátás befolyása alatt áll. A szűkebb körön kívül hathat az állatra a környezet, gazdasági helyzet, kulturális közeg, helyi és nemzetközi politika.

A kutya-gazda közötti kapcsolat szerves és fontos része az egész rendszernek, nem szabad alábecsülni.

Összefoglalva:

Az állatjólét komplex terület. Számos tudományos mutató szolgál arra, hogy meghatározhassuk, hogyan küzd meg és hogyan érzi magát egy állat. Az etika egy filozófiai megközelítés annak meghatározásához, hogy hogyan kell bánni az állatokkal. A társállatok, kiemelten a kutyák fontos szerepet játszanak az emberek életében világszerte társként, segítőként. A kutyagazdák is rengeteget tehetnek ugyan azért, hogy javítsanak az állatok jóllétén, az állatorvosoknak és kiképzőknek azonban kiemelkedő szerepe jut.

Hivatkozások:

Arkow, P. (2015). Recognizing and responding to cases of suspected animal cruelty, abuse, and neglect: what the veterinarian needs to know. Veterinary Medicine: Research and Reports, 3 p.349.

Broom, D. (1986). Indicators of poor welfare. British Veterinary Journal, 142(6), pp.524-526.

Dawkins, M. (1998). Evolution and animal welfare. The Quarterly Review of Biology, 1(73), pp.305-328.

Dawkins, M. (2008). The Science of Animal Suffering. Ethology, 114(10), pp.937-945.

McMillan, F., Duffy, D., Zawistowski, S. and Serpell, J. (2015). Behavioral and psychological characteristics of canine victims of abuse. Journal of applied animal welfare science, 18(1), 92-111.

Meijboom, F. (2017). More Than Just a Vet? Professional Integrity as an Answer to the Ethical Challenges Facing Veterinarians in Animal Food Production. Food Ethics, 1(3), pp.209-220.

Monsalve, S., Ferreira, F. and Garcia, R. (2017). The connection between animal abuse and interpersonal violence: A review from the veterinary perspective. Research in Veterinary Science, 114, pp.18-26

Neumann, M., Bensing, J., Mercer, S., Ernstmann, N., Ommen, O. and Pfaff, H. (2009). Analyzing the “nature” and “specific effectiveness’ of clinical empathy: a theoretical overview and contribution towards a theory-based research agenda. Patient Education and Counseling, 74, pp.339-346.

RSPCA (2018). RSPCA Australia animals charter – RSPCA Australia knowledgebase. [online] RSPCA.org.au. Available at: https://kb.rspca.org.au/knowledge-base/rspca-australia-animals-charter/

Stanley, F., Prior, M. and Richardson, S. (2007). Children of the lucky country? [South Melbourne]: Pan Macmillan Australia.

WSAVA (2014). WSAVA Veterinary Oath. [online] Available at http:/www.wsava.org/WSAVA/media/PDF_old/WSAVA-Veterinary-Oath.pdf [Accessed 8 Jun. 2018].