Egy friss tanulmány szerint nem kell messzire mennünk, hogy megnöveljük kutyánk stresszhormon szintjét.
Vieira és munkatársai kutatásukban nyálból határozták meg a kortizol szintjét, illetve mérték a stresszhez kapcsolódó viselkedések gyakoriságát (pl. szájnyalás, lihegés, ásítás).
A sokak számára ártalmatlannak tűnő képzési technikák, mint a kiabálás, fizikai erőltetés (pl. fenék lenyomása az „ül” parancsnál), vagy a póráz rángatása is jelentős stresszt okoztak az állatoknak.
Különösen szomorú a büntetés alapú tréning hosszútávú hatása:
azok a kutyák, akiket a fent említett „enyhe büntetések” használatával képeznek, egyre pesszimistábbak lesznek, vagyis egy olyan helyet, ahol 50% az esélyük, hogy találnak jutalmat, ezek a kutyák lassabban közelítenek meg, mint azok a társaik, akiket jutalmazás alapú módszerekkel képeznek.
Ez a pesszimizmus összefüggésbe hozható a szeparációs szorongással és egyéb viselkedésproblémák kialakulásával is.
Egy viselkedést sokféleképpen ki lehet alakítani, azonban a mi felelősségünk, hogy állataink jólétét is szem előtt tartsuk a velük való mindennapi érintkezések során.
A hétköznapok rengeteg nehéz, nem várt helyzet elé állíthatnak minket, és mindenkinek lehet nehezebb napja, de kutyánkkal való kapcsolatunk szempontjából fontos, hogy minél inkább törekedjünk a kooperációra.
Hivatkozások:
Vieira és mtsai, 2019
Gergely Anna