Nem jön, ha hívod? „Azért, mert nem te vagy a falkavezér. Meg kell mutatnod, ki irányít.” – hangzik általában a válasz.
Biztos, hogy ez áll a háttérben?
A kutyák viselkedését rengetegszer vonják párhuzamba a farkasokéval a kutatók, azonban kiképzők, gazdik körében is népszerűvé vált a vélt- vagy valós párhuzamok felállítása, ezzel viszont óvatosan kell bánni.
Jóllehet a farkasok és a kutyák szaporodóképes utódokat hozhatnak létre, mégis számos különbség van a Canis lupus és a Canis familiaris között mind külső-, mind belső tulajdonságaikat tekintve.
Ezek a sokszor hibás párhuzamba állítások hol enyhébb, hol súlyosabb félremagyarázások és az ezekre alapozott tréningmódszerek melegágyául szolgálnak, ezek pedig nem egyszer állatjóléti, etikai aggályokat vetnek fel.
Érdekes, hogy kutyás berkekben mennyire háttérbe szorulnak az ún. páriakutyákkal vont párhuzamok, pedig a páriakutyákat vizsgáló kutatásokból is érdekes információkat szűrhetünk le.
Ezekre a visszavadult (nem kóbor!), emberekhez közel, de tőlük függetlenül élő kutyákra jellemző, hogy nagy létszámú falkákban élnek. Magányos vadászok, apró állatokat ejtenek el vagy az emberi települések közelében fellelhető hulladékot fogyasztják. Nincsenek kitéve az ember általi mesterséges szelekciónak.
Bonanni és munkatársai ilyen visszavadult kutyáknál megfigyelték, hogy a csoportbeli döntéshozatal rendkívül komplex, különböző interakciók és szociális kapcsolatok összjátéka.
A döntéshozói szerep vándorolhat az egyedek között, és sokszor nem is csak egy egyed sajátja.
Nem csupán a szociális rangsorban éppen betöltött pozíció és a tapasztalat, de az egyedek közötti szociális kapcsolat minősége is befolyásolja, kit követnek nagyobb valószínűséggel a csoport tagjai.
Több tanulmány is kapcsolatot talált a vezető szerep és az affiliatív, csoportba tartozást erősítő, barátságos viselkedéselemek gyakorlása között.
Az eredmények szerint továbbá az ún. formális dominancia*️ megbízhatóbb mutatója a vezetői szerep betöltésének, mint az ún. agonisztikus dominancia**️, amely esetében agonisztikus szubmissziót figyelhetünk meg
(például a szemkontaktus kerülése, a fej leeresztése, a farok behúzása, hátra fekvés (ún. megadó póz), vakkantás, menekülés, távolodás, elfordulás, evés megszakítása).
A formális szubmisszióval ellentétben (például a partner szájának nyalogatása, a pofa böködése, alulcsóválás) az agonisztikus szubmisszió egyáltalán nem feltétlenül jelez barátságos viszonyt a felek között.
Egy gazda-kutya közötti kapcsolat természetesen egészen más, mint két páriakutya vagy két farkas, vagy akár két családi kutya közötti viszony. Erről egy másik bejegyzésben fogunk részletesebben írni.
*üdvözlő szertartásnál önként mutat formális, aktív szubmissziót a partner, amely viselkedések ráadásul az affiliációval is egybevágnak
**az agresszió bármely típusával társuló dominancia
Hivatkozások:
Bonanni és mtsai (2010). Animal Behaviour
Byrne és mtsai (1990). American Journal of Primatology
King és mtsai (2008). Animal Behaviour
Írta:
Tóth Katinka