Abban a legtöbb kiképző és gazda egyetért, hogy a megfelelően kiválasztott jutalmazás elengedhetetlenül szükséges a hatékony tanításhoz.
Ugyanakkor jól jutalmazni nem olyan egyszerű dolog. Elképzelhető, hogy egy adott helyzetben például – az amúgy simogatást kedvelő kutyánk számára – az érintés nem jutalmazó, sőt, akár zavaró/frusztráló is lehet. Vagy a jutalom típusa (példánkban a simogatás) megfelelő, de túl korán vagy túl későn jön. Ugyanez igaz a jutalomfalatokra és a játékokkal való jutalmazásra is.

Egy friss cikkben a kutatók olyan hétköznapi helyzetben vizsgálták a kutyák érzelmi állapotát, amikor egy végrehajtott, már ismert feladat után a jutalom (falat) sokkal később érkezett a vártnál.
Rendszerint ebben a helyzetben a kezdeti pozitív várakozó állapotot frusztráció váltja fel, ami egy negatív-averzív érzelmi állapot.

A kutatás célja az volt, hogy azonosítsák a kutyák arcán/fején azokat a jól látható jellemzőket amelyek a pozitív várakozást, illetve az ezt követő frusztrációt mutatják.
A pozitív várakozás egyetlen konzisztens jellemzője a felemelkedő fülek voltak, míg a frusztrációt a legjobban a gyakori pislogás, enyhén szétnyíló ajkak, ejtett állkapocs, orrnyalás és hátracsapott fülek jellemezték (lsd. ábra).

Érdekes lett volna azt is megnézni, mikor váltja fel időben a pozitív érzelmi állapotot a frusztráció, ám a cikkben erről sajnos nincs információ.

Tanulság: figyeljük a kutyánk érzelmi állapotváltozásait a tréning során.
Ha egy jól végrehajtott feladatra eddig azonnal jutalommal válaszoltunk majd ezt elvesszük vagy késleltetjük, eleinte szinte biztosan frusztráció lép fel a kutyában.
Igyekezzünk a pozitív várakozó állapotot kitolni illetve fenntartani az időben és minőségben is változatos jutalmazással.

Hivatkozások:
Bremhorst és mts., (2019). Scientific Reports

Írta:
Gergely Anna