A kutyák, bár kétség kívül társaságot biztosítanak és számos kedves, vicces pillanatot, örömet szerezhetnek nekünk, néha komoly veszélyt is jelenthetnek ránk vagy a környezetükre.
Közel 90%-uk mutat valamilyen, a gazda számára nem kívánatos viselkedést.
Az egyik leggyakoribb viselkedésprobléma az agresszió.
Noha az agresszió legtöbb formája etológiai értelemben természetes viselkedés, az emberek számára a legtöbb agresszív megnyilvánulás elfogadhatatlan, nem mellesleg állatjóléti szempontból is aggodalomra adhat okot.
Ahhoz, hogy ezeken a viselkedéseken változtatni tudjunk, az első lépés, hogy megtaláljuk a kiváltó okot, okokat.
Bár az agresszió számos típusáról beszámol a szakirodalom, és ezek egymástól való elkülönítése nem mindig könnyű feladat, a félelem tűnik a leggyakoribb kiváltó oknak.
A félelem egy olyan motivációs állapot, amikor az állat egy ingerre védekező vagy elkerülő magatartással reagál, hogy így védje magát a potenciális veszélytől.
Például egy ismeretlen helyzetben, vagy a környezet hirtelen változása miatt a kutyák különböző jelzéseket mutathatnak. Ezek lehetnek helyettesítő- vagy átirányított viselkedések, csillapító jelzések, stressz jelek, szubmisszív pózok, ritualizált agressziv viselkedések, mint például a morgás, de eljuthatnak a nyílt agresszióig is.
Az agressziós létra ábráján ezek közül szerepel néhány, a teljesség igénye nélkül. Fontos megjegyeznünk, hogy egy jelzésnek (mint például a szájnyalás) több jelentése is lehet.
Az állat reakcióját számos tényező befolyásolja. Az inger erőssége, a korábbi tapasztalatok, a szociális kontextus, a stresszorok minősége, a történések állat általi kontrollálhatósága és megjósolhatósága mind szerepet játszhatnak abban, hogy a létrának mely fokai jelennek meg vagy „esnek ki”.
Például – bár érthető, hogy fenyegetőnek éljük meg, amikor a kutyánk morog, és szeretnénk, ha ezt abbahagyná -, nem javasoljuk, hogy ebben a helyzetben büntetéssel próbáljuk megszüntetni a nem kívánt viselkedést, ami egyébként a kutya kommunikációjának természetes része, és mint ilyen, fontos szerepet tölt be.
A büntetés növelheti a félelem és a szorongás szintjét, ronthat a helyzeten, valamint előfordulhat, hogy a büntetett viselkedés a jövőben nem, vagy kevéssé jelentkezik.
„Kieshet egy létrafok”.
Így könnyen lehet például, hogy az értékes információt hordozó morgás elmarad, és a kutya hamarabb jut el a nyílt agresszióig.
Ha a kutya morog, vagy egyéb nem kívánt viselkedést mutat, igyekezzünk a morgást kiváltó okot mihamarabb megszüntetni, eltávolítani az inger közeléből az állatot.
Ha szükséges, forduljunk szakemberhez a megfelelő tréning megtervezéséhez és kivitelezéséhez. Dolgozzunk az állat motivációjával, belső érzelmi állapotával.
Hivatkozások:
Archer (1979), Van Nostrand Reinhold Company
Baan és mtsai (2014), Animal Behaviour
Blackwell és mtsai (2008), Journal of Veterinary Behavor
Boissy (1998), Genetics and the Behaviour of Domestic Animals. Academic Press
Borchelt and Voith (1996), Readings in Companion Animal Behavior, Veterinary Learning Systems
Borchelt (1983), Applied Animal Ethology
Casey (2002), Dorset
Cools és mtsai (2008), Ethology
Cordoni és Palagi (2008), Ethology
Feddersen-Petersen (2008), Kosmos
Firnkes és mtsai (2017), Journal of Veterinary Behavior Clinical Applications and Research
Gray (1987), Cambrinde University Press
Hiby és mtsai, (2004) Animal Welfare
Jones és Waddington (1992), Animal Behaviour
Kuhne és mtsai (2014), Journal of Veterinary Behavior Clinical Applications and Research
Marks (1987), Oxford University Press
McFarland (1981), Oxford University Press
Melzack (1952), Canadian Journal of Psychiatry
Murphy (1978), Animal Behaviour
Netto és Planta (1997), Applied Animal Behaviour Science
Overall (1997), Mosby
Russel (1979), Van Nostrand Reinhold Company
Vacalopoulos and Anderson (1993), Applied Animal Behaviour Science
Írta:
Tóth Katinka