A szeparációs szorongás – pontosabban a szeparációs problémák – jellemző tünetei a teljesség igénye nélkül:
A kutya a távollétünkben rombol, ürít, nyálzik, vokalizál, szökni próbál, fel-alá járkál, köröz vagy más repetitív viselkedést mutat, kárt tesz önmagában.
Sok kutyagazda és kiképző arról számol be, hogy ezek a kutyák gyakran „túlkötődnek”. Ennek szembetűnő jelei, hogy árnyékként követik gazdájukat, keresik a közelséget, fizikai kontaktust, stresszként élik meg, ha akár csak házon belül is elválasztják őket a gazdájuktól.
Az átlagos kutyapopuláció 22,3–55%-a mutat ilyen viselkedéseket, és ezek a viselkedésproblémák 14–40%-át teszik ki.
A szeparációs problémák miatt rengeteg kutya kerül menhelyre. Nagyon fontos, hogy célzottan tudjuk kezelni a problémát, ennek pedig elengedhetetlen feltétele a háttérben zajló folyamatok pontos ismerete.
Ennek a szindrómának kapcsán azonban még a tudományos világban sem egyértelműek a definíciók, a kutatások is gyakran a jelek egyszerű gyűjteményére vonatkoznak.
Így nem tudunk elég pontos következtetéseket levonni a háttérben megbúvó mechanizmusokról. Ez az általánosítás lehet az oka az esetenként ellentmondásos eredményeknek is.
Természetesen számos lehetséges pszichológiai folyamat játszhat szerepet ezeknek a viselkedéseknek a megjelenésében, mint például a félelem, a frusztráció vagy a pánik, ami akkor jelentkezik, amikor el kell válni a kötődési személytől.
Azonban ha ezeket nem tudjuk elválasztani egymástól, a tréning túl általános lesz, esetleg a gazda számára túl sok elemből fog állni, így a kivitelezés is nehézkesebb, ami veszélyezteti a tréning sikeres kimenetelét.
Nem okozunk valószínűleg nagy kárt, ha egy ún. „nyugimatracon” megtanítjuk pihenni a kutyát. Ezzel csökkenthetjük a szorongását vagy növelhetjük a frusztráció elviselésének mértékét.
Azonban előfordulhat, hogy ellentmondásos, vagy akár kifejezetten hátráltató stratégiát választunk az általánosítás miatt. Gyakori eleme ezeknek a terápiáknak a kutya deszenzitizálása a gazda távozását megelőző jelekre (például a cipő, kabát felvevése, kulcscsomó csörgése). Ezzel egyidőben szintén gyakran tanácsolt egy biztonságos rágó játék vagy töltött KONG adása. Ez azonban könnyen válhat távozást megelőző jellé, ha nem vagyunk elég körültekintőek.
Még nagyobb lehet a gond, ha például ignoráljuk a kutyát annak reményében, hogy ettől csökkenni fog a túlkötődése (ún. hyper-attachment), de ha a kontaktuskeresés alapja egy szorongásos, bizonytalan kötődés (anxious attachment), ez a tréningelem növelheti a kutya bizonytalanságát.
A „szeparációs szorongás”, a „szeparációs problémák” és a „szeparációs zavarok” mind egy szindrómára utalnak, félreérthetőek, homályosan definiáltak. A szindróma alapvetően bizonyos viselkedések együttjárásakor (rombolás, elimináció és/vagy vokalizáció), adott kontextusban (a gazdától való elválás típusa), bizonyos mértékű rendszeresség (időnként előforduló vagy állandó) esetén diagnosztizálható.
De Assis és munkatársai kutatásában a sokféle eredetű szeparációs problémákat letisztázó, pontosabb diagnosztikát és ennek köszönhetően precízebb, egyénre szabható terápiát lehetővé tévő adatokat találunk.
Eredményeik alapján összesen 54 jelnek volt jelentősége a hét fő elemből álló rejtett struktúra meghatározásában:
„kilépési frusztráció”, „szociális pánik”, „elimináció”, „átirányított frusztráció”, „reaktív kommunikáció”, „azonnali frusztráció” és “hangérzékenység”.
Ezek megjelenése alapján négy csoportba lehet osztani a populációt:
„A” csoport: „kilépési frusztráció”
„B” csoport: „átirányított reaktív”
„C” csoport: „reaktív gátolt”
„D” csoport: „unalom”
11 alcsoporttal (3, 3, 3 és 2 db. az egyes nagy csoportokban)
Korábbi kutatásokkal egyetemben de Assisék sem találtak összefüggést az ún. túlkötődés jelei (mint például a gazda követése, kontaktuskeresés) és a szeparációs problémák között, valamint a hangérzékenység sem tűnik jó indikátornak.
A gazda gondozási stílusa azonban fontos szerepet játszhat abban, hogy a kutya milyen érzelmi állapotban van, mennyire viseli könnyen az elválással járó frusztrációt.
Az „A” csoportba csupán a populáció 17,4%-a került.
Magas „kilépési frusztráció”, „szociális pánik” és „átirányított frusztráció” jellemzi. Nincs azonban „azonnali frusztráció”.
Ezek a kutyák valószínűleg nagyon nehezen viselik a gazdától való elválást („szociális pánik” jelei), próbálnak a gazda után menni („kilépési frusztráció”), de mivel ennek fizikai gátjai vannak, az ún. „átirányított frusztráció” egyes típusait mutatják. Az alcsoportokba itt nem térünk ki.
A „B” csoport a populáció 29%-át öleli fel.
Az ide tartozó egyedek valamennyien mutatják az „átirányított frusztráció” egyes elemeit, megfigyelhetünk „reaktív kommunikációt”, előfordul „szociális pánik” és kisebb mértékben „kilépési frusztráció” is. Bár az „azonnali frusztráció” a gazda felé nagyon ritka a szeparációs problémák esetén, ebben a csoportban megtalálható.
Ezek a kutyák a kutatók sejtése szerint támadóan, ellenségesen reagálnak a külső eseményekre („reaktív kommunikáció”), és próbálnak közel kerülni ezekhez az ingerekhez („kilépési frusztráció”), azonban mivel ezt nem tehetik meg, erősen izgatottak maradnak és nehezükre esik megbirkózniuk a helyzettel („átirányított frusztráció”). A gazdától való elszakadás miatt a „szociális pánik” jeleit mutatják, ám megfigyelhető a gazda irányába mutatott agresszió is („azonnali frusztráció”), amely egyéb problémákat is jelezhet.
Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az itt található bizonyos alcsoportok esetén kiemelt szerepe lehet az impulzuskontrollnak, valamint az itt megfigyelhető hangérzékenység egybecseng korábbi kutatásokkal, amelyek a hangérzékenység, az emelkedett általános stresszszint és a reaktivitás között találtak összefüggéseket.
A „C” csoportban található a legtöbb kutya (a populáció 35,6%-a).
A csoport minden tagja mutat erős „reaktív kommunikációt”, és jelentős a „szociális pánik” is. A „kilépési frusztráció” ritka és az „átirányított frusztráció” sem jellemző, ha van is, alacsony intenzitású. Az „azonnali frusztráció” bizonyos elemei azonban ebben a csoportban is előfordulnak.
Ezek a kutyák valószínűsíthetően reaktívak a külső történések felé („reaktív kommunikáció”), a „B” csoporttal ellentétben nem próbálnak kijutni („kilépési frusztráció”). Elképzelhető, hogy ennek hátterében egy általános szorongás, elkerülő magatartás áll. Mivel a gazda nincs jelen, híján vannak a szociális támogatásnak is („szociális pánik”), azonban az otthon nyújt számukra bizonyos fokú biztonságot. A ritkán megfigyelhető gazda elleni agresszió („azonnali frusztráció”) extrém idegességet jelezhet.
A „D” csoportba a populáció 18%-a tartozik.
A jelek egységességének hiánya jellemzi, habár egyetlen egyednél sem figyelhető meg „azonnali frusztráció”. A „kilépési frusztráció” ritka, a „szociális pánik” jelei azonban az ide tartozó egyedek 78,8%-ában megfigyelhetőek.
Az ide tartozó kutyák valószínűleg megtanulták, hogy az egyedüllét ingerszegény, unalmas és nem kellemes („szociális pánik”). Ettől egyre reaktívabban reagálnak a külső történésekre, ami „átirányított frusztrációhoz” vezethet.
Ezeknek a robosztus csoportoknak a definíciója egy szilárd alapokon álló kórismereti képet ad, betekintést nyújtva nem csupán a szeparációs problémák természetébe, de más viselkedésproblémák háttérmechanizmusaiba is, amelyeket szakértői vélemények, megfigyelések helyett pontos adatokra alapozhatunk.
A jövőben így nem csak hatékonyabb kezelést, de hatékonyabb megelőző programok fejlesztését is biztosíthatja számunkra a tudomány.
Hivatkozások:
Appleby & Pluijmakers (2003), Veterinary Clinics of North America: Small Animal Practice
Bamberger & Houpt (2006), Journal of the American Veterinary Medical Association
Blackwell és mtsai (2006), Veterinary Record
Borchelt & Voith (1982), Veterinary Clinics of North America: Small Animal Practice
Bradshaw és mtsai (2002), BMJ
de Assis és mtsai (2020), Frontiers in Veterinary Science
Konok és mtsai (2011), Applied Animal Behaviour Science
Simpson (2000), Compendium on Continuing Education for the Practising Veterinarian
Storengen és mtsai (2014), Applied Animal Behaviour Science
Takeuchi és mtsai (2000), Journal of the American Veterinary Medical Association
Tóth Katinka